| Izrael és a Hír TV |
| 2008. május 27. kedd, 20:13 | |
 Tekinthetett volna empatikusan is, mert Izrael a nyugati kultúra része. Az európai konzervatívok számára különösen fontosak Európa keresztény gyökerei és a kereszténység egyértelműen a zsidó kultúrkörben keletkezett. Ezen felül Magyarországot több erős szál is fűzi Izraelhez. Egyrészt egy több százezres magyar származású kisebbség él a közel-keleti országban, ami erős kapocs a két ország között. És tegyük hozzá, hogy ez a kapocs komoly lehetőség is mind két ország számára. Másrészt szomorú tény, hogy az Izrael állam megalapítását lehetővé tevő ENSZ határozat hátterében ott állt az ártatlanul legyilkolt hatszázezer magyar áldozat tragédiája is. Hangsúlyozni szeretném azt az evidenciát, hogy az áldozatok magyarok is voltak, mert ezt sokan hajlamosak elfelejteni. Csak akkor mondhatnánk, hogy az áldozatok csupán zsidók voltak, ha elfogadnánk a származáson alapuló faji törvényeket. De tisztességes ember nem mondhat mást, mint Illyés Gyula. Magyar az, aki annak vallja magát. És sem az antiszemiták, sem a személyes tragédiákat hordozó utódok nem tagadhatják meg az áldozatoktól, hogy az áldozatok jórészének identitásában meghatározó elem volt a magyar. Érdemes azt is elmondani, hogy az izraeli magyarok egy jelentős része határon túli magyar, aki kettős kisebbségben élt szülőföldjén. Amúgy jó megtapasztalni Vajdaságban és Erdélyben, - amerre gyakrabban járni szoktam -, hogy a kisebbségi magyarok általában nem értik a hazai vitákat a zsidóságról. Egy kisebbségben élő általában eleve empatikus egy másik kisebbségben élővel. Az empatikus megközelítés helyett persze megüthetett volna szigorúan tárgyilagos hangot a Hír Tv, ami talán méltóbb is lett volna egy hír csatornához. A arab-izraeli konfliktusok mellett felvázolhatta volna az Izrael megalakulásához vezető folyamatokat és az Izrael által elért eredményeket. Legalább megemlíthette volna, hogy Izrael megalapításában döntő súllyal játszott szerepet az a megrendítő tapasztalat, hogy zsidó állami létezés hiányában egyetlen állam sem tudta megakadályozni hat millió gyermek, fiatal és idősebb szisztematikus lemészárlását. A tárgyilagosság jegyében elmondhatta volna, hogy a palesztinok és az izraeliek közötti konfliktusok jórészt feloldhatatlanok. A honfoglalás és az államalapítás nem mindig békés műfaj. Tudjuk ezt jól mi is a magyar történelemből. Amikor némi leegyszerűsítéssel két nép verseng ugyanazért a hazáért, akkor rövidtávon az erő alkalmazása is része az egyensúly fenntartásának, és hosszútávon is csak az idő hozhat békességet a közel-keleti tájra. Távolról nehéz megítélni, hogy mi váltotta ki a cikk szerzőjéből ezt a fajta egyoldalúságot. Jelezhet például ez a fajta elfogultság egy erős arab szimpátiát. Jelezhet éppenséggel burkoltan megfogalmazott zsidó ellenességet is. Árulkodhat látens USA ellenszenvről. Tükrözheti a baloldali idealisták véleményét, amely szerint az államilag szervezett önvédelem önmagában veszélyes, mert minden konfliktus feloldható némi empátiával és egy kicsit több tárgyalással. De az is lehet, hogy egyszerűen csak tájékozatlanság van az egész mögött. Tény, hogy a magyar jobboldal számos egyértelmű gesztust tett és tesz a hazai zsidóságnak és Izraelnek. Antall József elsőként újította föl a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel a térségben. Pokorni Zoltán oktatási miniszterként kezdeményezte a budapesti gettó felszabadításának évfordulóját Holokauszt emléknappá nyilvánítását, amely során az ország középiskoláiban megemlékeznek az áldozatokról. Sajnos tény azonban az is, hogy a Hír TV-ben megjelentekhez hasonló megnyilatkozások sokakat elbizonytalanítanak abban, hogy Magyarországon minden rendben van-e e téren. A tendencia ugyanis nem egyértelmű. Kérdés, hogy milyen szellemi klíma megerősödése tette lehetővé a Magyar Gárda megszületését. Talán marginális kérdés, hogy néhány furcsa-fekete ruhába öltözött fiatal miért pont most érzett rá a parlagfű irtás fontosságára, és, hogy miért pont ilyen militáns öltözékben kell gyógyfüveket kutatniuk az erdőszéli réteken. Talán marginális, mert gyenge a Gárda társadalmi beágyazottsága, és a gárdisták közül néhányan biztosan őszintén hisznek az alapító okiratban lefektetett pozitív célokban – a militáns öltözet ellenére. De az már egyértelműen negatív, ha az ország első hír televíziója inkorrekt képet fest Izrael államról. Mint, ahogy érthetetlen az is, hogy miért kellett a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének együtt fényképeztetnie magát Bayer Zsolttal, a medencék és a medencékben úszó fekáliák nagy szakértőjével. A ketttős beszédnek vannak hagyományai Magyarországon. És van rá hagyományos fogadó készség is. Horthy Miklósra egyaránt tudtak bizalommal tekinteni a vidéki kisnyilasok és a budapesti zsidó nagypolgárság egyes képviselői. Valószínűleg Horthy maga képtelen volt felmérni, hogy ellentmondásos nézeteivel okot is adott erre a bizalomra, és, hogy zavaros megnyilvánulásaival nem javította a magyar társadalom önvédelmi készségét. Egy néppárt kénytelen kompromisszumokat kötni. Nem elegáns, de egy néppárt például, lehet egyszerre polgári és plebejus is. Viszont az már rosszul veszi ki magát, ha a Fidesz atlantista szárnya keresi Izrael barátságát, míg a Fideszt támogató Hír TV felettébb zord hangon beszél Izraelről. Mert, ahogy a régi magyarok találóan megfogalmazták: „madarat tolláról, embert barátjáról”. |
