| A kirabolt hajléktalanok |
| 2007. október 01. hétfő, 01:21 | |
  A városmajori templom előtt szürke Rolls-Royce áll, körülötte gondtalanul mosolygó, jól öltözött násznép sürög, gyűlik a fényképezkedéshez. Alig ötven méterre tőlük, az Árkay Aladár által tervezett régi szárny bejárója alatt papundeklin heverő hajléktalanok isszák az olcsó kocsisbort, körülöttük vizeletfoltok és szemét.A látvány nyomán Zola, Proudhon, Marx (karján Engelsszel) jut az eszünkbe, a kapitalizmus bicskanyitogató igazságtalansága. Kifejezetten erőteljes mozdulattal kell összecsapnunk a lelki szemeink előtt felrémlő egykori történelemkönyvet, elhessegetni a tudományos szocializmus kiagyalt tanait, hogy eszünkbe jusson: a többletértéket a valóságban a Rolls-Royce-t bérelő örömapák termelik, nem a rongyos sereg, és egyáltalán: amit látunk, az nem a piacgazdaság csődje, hanem a mai budapesti városvezetésé. Mit gondolnak, ha a fővárosnak szüksége van háromszázmillió forintra, honnan veszi el? A 4-es metró költségvetéséből, a hoppáréra szánt pénzből (Love Parade, Lánchídi mulatságok, Filmünnep, karácsonyi utcai kivilágítás, futás a 6-os villamos nyomában…) vagy a hajléktalanok támogatására szánt alapból? A főpolgármester személyes múltja elvileg kizárná az utóbbit. Valamikori Szeta-alapítóként és egy, a civil problémákra magát érzékenynek maszkírozó párt – a Szabad Demokraták Szövetsége – illusztris tagjaként Demszky Gábornak kellene az utolsónak lennie, akiről felvetődhet, hogy ő és az általa vezetett szervezet a legnyomorultabbakon spórol. Márpedig ezt teszi. Azok után, hogy Budapesten évek óta nagyságrendekkel több hajléktalan látható, mint az általam ismert nagyvárosok bármelyikében, ráadásul a budapestiek helyzete egyenesen vérlázító. Mégis, a város augusztus 30-án elfogadott határozata 1,9 milliárd forintról 1,6 milliárdra csökkentette a róluk való gondoskodásra szánt pénzt. Pedig nemrég úgy látszott, sikerül visszahőköltetni Demszkyt és a szocialista–szabad demokrata képviselőket. Június 28-án, a határozat elfogadtatásának első kísérletekor megjelent a fővárosi közgyűlés Váci utcai épületében, annak is a nagytermében száz tiltakozó. A hetes anyaotthonból kiebrudalandó roma és nem roma kismamák, mankós hajléktalanok, hátránnyal élő, de (még) élő és élni akaró honfitársaink. Ekkor – a padsorok közé furakodó nyomor láttán – meghátráltak a város fényes arcú urai, és húsz perc szünet után Demszky elhalasztotta a szavazást, megígérve a határozati javaslat felülvizsgálatát. Augusztus 30-án azután adtak neki: másodszorra sikerült megkeményíteni a szívük helyét. Mit lehet még hozzáfűzni? Ahány hajléktalant lát az utcán, kedves olvasó, mindig jusson eszébe: az a nyomorult ember lehet hibás, amiért ide jutott, de ezt a helyzetet Európában orvosolni szokták. Kivéve Budapestet, mert itt nem. Itt nincs közigazgatás, amely a hónuk alá nyúlna a szerencsétleneknek, és keményen, de emberségesen segítené helyrebillenteni az életüket. Itt csupán hősiesen küzdő laikus és egyházi civil szervezetek próbálnak tenni valamit, amihez eddig sem kaptak elegendő önkormányzati támogatást. Most ezt is 25 százalékkal csökkentették, pontosabban csökkentettük. Mert végül is mi választottuk meg Demszkyéket, immáron ötödször. Kapcsolódó hír: Átmeneti siker a fővárosi jóléti intézmények ügyében! |
