Budapest az eklektikus városok között a legjelentősebb építészeti együttes a világon. Ez egyre nagyobb érték lesz: az előző századforduló körül épült épületállomány, nemcsak a városképet meghatározó középületek, hanem a 100 kilométernyi utcafrontot kitevő lakóházak is, olyan érték, amire a főváros versenyképessége hosszú távon alapozható.

Országos érdek, hogy ez a Világörökségként is márkázott érték fennmaradjon. A 100 ezer lakást jelentő belső kerületek mai leromlottságában éppen kulturális értékük miatt olyan városfejlesztési tartalék rejlik, amelynek a kibontakoztatása egyértelmű gazdasági előnnyel jár. A leromlást alapvetően a sok rossz kislakást tartalmazó szűk udvaros beépítési struktúra okozza. Fenntartható pályára ennek megváltoztatásával, elsősorban belső kertekkel való lazítással állítható, ahogy ez a Ferencvárosban már bebizonyosodott.

A 10-15 %-nyi lakásszám-csökkenést okozó belső bontás és az összességében fél városligetnyi belső kert létrehozása különböző jogcímeken uniós közösségi forrásokból jórészt finanszírozható. A feljavított lakókörnyezet vonzó lesz az ingatlanfejlesztőknek, akik az önkormányzati szervezésű akcióterületeken a lakásstruktúra javításával, korszerűsítésével járulnak hozzá a fejlesztés révén érdekeltté váló tulajdonosok kedvezményes hitelekkel segített felújítási munkáihoz. Az átalakítás során rendeződnek a mai képtelen tulajdonviszonyok, javulhat a bérlakások aránya és a szociális program kezeli a rászorulók problémáit. A feladat egyértelműen a hazai vállalkozókra van “fazonírozva”. Az építészeti eszközökön túl főként a közlekedés környezetterhelésének csökkentésére összvárosi és helyi szinten és a közterületek fejlesztésére és rendezésére irányuló intézkedések szükségesek.

Ha a most először és egyben utoljára reálisan megvalósítható városmegújítás ismét elmarad, akkor a leromlás és a bontások folytatódni fognak, és Budapest jellegadó városmagjának legnagyobb része hosszabb-rövidebb agonizálás után elpusztul.

• AZ EURÓPAI UNIÓTÓL: vállalja Európa legnagyobb városrehabilitációs feladatának segítését, hogy a világ egyik legszebb városa megőrizhesse értékes építészeti karakterét;
• A PARLAMENTTŐL: állásfoglalásában tűzze ki a főváros belső történeti negyedei megőrzésének és korszerűsítő fejlesztésének céljait; hárítsa el a jogi akadályokat a célok elől, létesítsen támogató jogi környezetet a rehabilitáció megvalósítása számára;
• A KORMÁNYTÓL: kezdeményezze a Fővárosnál a rehabilitáció megindítását és működjön vele folyamatosan együtt, biztosítva a szakigazgatási és forrásfeltételeket;
• A FŐVÁROSTÓL: jogszabályban rögzítse a rehabilitáció céljait (városrendezési keretszabályozás stb.); határozza meg normatívan az elérendő városfejlesztési célokat, amelyekhez a támogatásokat rendeli; létrehozva egy Rehabilitációs Programirodát kezdeményezze és segítse a kerületi önkormányzatok akcióterületi előkészítő és lebonyolító munkáját;
• A KERÜLETI ÖNKORMÁNYZATOKTÓL: hozzanak létre rehabilitációs fejlesztő társaságokat és szociális programirodákat; a társasházakkal és a fejlesztőkkel együttműködve legyenek előkészítői, irányítói és segítői a megújulásnak;
• A TULAJDONOSOKTÓL: kapcsolódjanak bele kezdeményezőleg a meghirdetendő akcióprogramba; vállalják a lakókörnyezetük és lakásviszonyaik jelentős javulását, házaik jövőjét és lakásuk értéknövekedését hozó együttműködést és hitelfelvételt;
• AZ INGATLANFEJLESZTŐKTŐL: tekintsék a célokat magukra nézve kötelezőnek; a jogilag szabályozott keretek között működjenek együtt a kerületi önkormányzatok szerveivel és a társasházakkal;
• A BÉRLŐKTŐL: segítsék az akcióterület megújulását az önkormányzattal és a tulajdonosokkal együttműködve, a felújításba a belső munkákkal való bekapcsolódással;
• A NEM-KORMÁNYZATI ÉS CIVIL SZERVEZETEKTŐL: minden szinten kezdeményezzék és a szakmai és társadalmi körülmények fejlesztéséhez való hozzájárulással tegyék gördülékenyebbé a folyamatot, segítsék a lakosság önszerveződését.

Budapest , 2006. június 27.

REHABILITÁCIÓS KEREKASZTAL: