Kerpen Gábor, Lányi András és Lezsák Sándor ma délelőtt 10 órakor mutatta be a sajtó képviselőinek a falusi kisiskolák helyzetének rendezésére hivatott Javaslatot. Az Élőlánc a kisiskolákért kezdeményezés keretében született, szervezeti, jogi és finanszírozási kérdéseket felölelő tervezetet civil és pedagógus szakmai szervezetek szakértői készítették az ősz óta zajló tanácskozások tanulságai alapján. A javaslattevők bíznak abban, hogy a döntéshozókkal kialakuló párbeszéd segíti az oktatáspolitikusokat, hogy igazságos, méltányos, szakmailag védhető döntést hozzanak. Képek a rendezvényről megtekinthetők itt.

Az Élőlánc a kisiskolákért kezdeményezés által szervezett helyi és országos fórumokon széleskörű egyetértés alakult ki az elmúlt években foganatosított, a kisiskolák működését ellehetetlenítő intézkedések megítélésében. A résztvevők szerint a megszorítások egyedül a költségvetési források kivonását illetve átcsoportosítását szolgálják, ugyanakkor jóvátehetetlen károkat okoznak a településeknek, melyek az iskolával elveszítik az utolsó közösségformáló, kultúraközvetítő intézményt. Az intézkedések hatékonyságjavító hatásával kapcsolatos vélekedések megalapozatlanok: a kistelepülések iskoláinak teljes megszüntetése is legfeljebb egy százalékos megtakarítást jelentene az oktatási költségvetésben. A gyerekek utaztatása ezzel szemben jelentős többletköltséggel jár. Ha pedig a közvetett hatásokat is figyelembe vesszük – elvándorlás, települések, munkahelyek megszűnése -, össztársadalmi szinten az intézkedések pénzügyi mérlege is veszteséget mutat.

A csoportlétszámhoz kötött finanszírozás alapvetően igazságtalan, hiszen a városi iskolákban nyilvánvaló pedagógiai előnyök miatt alkalmazott csoportbontás nem jár a normatíva csökkentésével.

A felmérések arról tanúskodnak, hogy a kistelepülések iskoláiban folyó oktató-nevelő munka színvonala (ha kiszűrjük a szülők átlagosan alacsonyabb iskolai végzettségéből származó hátrányok hatását) nem marad el az átlagostól. Annál nagyobb hátrányt jelent az ott tanulóknak, ha tanulmányaikat ezentúl lakóhelyüktől távol, idegen környezetben, nagyobb tanulócsoportokban kell folytatniuk. A kötelező tanórán kívüli időbeosztásuk megszervezését is rendkívüli mértékben megnehezíti az utazási kényszer, illetve az iskola és a szülői ház közötti megnövekedett távolság.

Az önkormányzatok túlnyomó többsége nem a maga jószántából, hanem súlyos gazdasági kényszerhelyzetben mond le az iskola önálló működtetéséről. A társulások, sajnálatos módon, rendszerint nem a feladatok jobb megszervezéséhez, a terhek megosztásához nyújtanak kereteket, hanem arra ösztönzik a súlyos forráshiánnyal küzdő településeket, hogy az így elérhető pótlólagos források megszerzése érdekében fokozatosan felszámolják a tagintézményeket. A központi helyzetű (gesztor) településnek nem áll érdekében a helyi oktatás fenntartása a társult községekben.

Az országnak falvakra, a falvaknak iskolára van szükségük. Ismerünk olyan agrárpolitikát, amely a vidéki Magyarországnak tisztes megélhetést biztosítana. A politikai akarat ehhez előbb-utóbb elérhető lesz, a tényleges akadályok pedig elsősorban nem gazdasági, hanem kulturális természetűek. Az EU által is szorgalmazott munkahelyteremtő, a falvak népességmegtartó képességét javító törekvéseknek ellene mond az aprófalvak iskoláinak felszámolása. Méltányosnak és kívánatosnak a hátrányos helyzetek pozitív diszkriminációját tartanánk: az adottságaikat figyelembe vevő megkülönböztetett támogatást. Ezért azt kívánjuk, hogy az átgondolatlan kormányzati intézkedéseket vonják vissza, s a vidék felemelkedését segítő intézkedéseket hozzanak.

A kormány alkotmányos kötelessége, hogy biztosítsa a kistelepülésen élő gyermekek valóságos esélyegyenlőségét, valamint az önrendelkezés eszközeit a helyi közösségek számára. Ezért az alábbi javaslatokat tesszük a falusi iskolák helyzetének rendezésére.

1.Helyzetfelmérés, döntéshozatal, kiszámíthatóság

1.1.Alapelvként mondassék ki, hogy az állam és az önkormányzatok  iskolafenntartó kötelezettségüknek akkor tesznek eleget, ha gondoskodnak róla, hogy az általános iskola 8 évfolyamát lehetőleg minden gyermek a saját lakóhelyén végezhesse el. Minden más megoldás, amit a gyereklétszám csökkenése vagy az anyagi ellehetetlenülés az önkormányzatokra rákényszerít, szükségmegoldásnak minősül.

1.2.Miniszteri rendelet szabályozza az OM számmal rendelkező oktatási intézmények megszűnésének feltételeit. Jusson ezáltal kifejezésre a szaktárca alkotmányos felelőssége.

1.3.Minden megyében kerüljön sor a közoktatást érintő intézkedési tervek felülvizsgálatára, különös tekintettel a kisiskolák sorsára. Dolgozzák ki az iskolai szakmai munka színvonalát mérő értékelés elveit, ennek alapján az egyes intézmények összehasonlító értékelését végezzék független szakértők. A tervkészítésben vegyenek részt a pedagógiai szakmai szervezetek, az oktatási feltételek biztosításáért felelős önkormányzatok, a tényleges iskolafenntartók (társulások, alapítványok, egyházak, egyesületek), valamint a szülők és az iskolaszékek képviselői. Az elkészült tervről a megyei közgyűlés szavazzon, s az abban foglaltaktól eltérni a jövőben  csak nyomós okkal, közgyűlési határozattal lehessen.

1.4. Erősítsék meg a szakmai felügyeletet ellátó szervezetek segítő tevékenységét, többek között a társult intézmények közötti együttműködés kialakításában, a kisiskolák számára kidolgozott speciális pedagógiai módszerek átadásában, valamint a legjobb gyakorlatok terjesztésében.

2.Finanszírozás

2.1.A normatív finanszírozás mértéke 2009-ben érje el legalább a 2005 évi támogatás inflációval korrigált színvonalát. A támogatási rendszer ne ösztönözze nagylétszámú tanulócsoportok kialakítását. A kisebb gyerekszám kedvezőtlen következményeit a támogatási rendszer inkább ellensúlyozza, és ne tetézze.

2.2.A kötelező minimális csoportlétszámhoz kapcsolt diszkriminatív intézkedéseket töröljék el: a tanulói létszám alapján se fejlesztési pályázatokból, se az ÖNHIKI-ből  ne lehessen településeket illetve iskolákat kizárni.

2.3.A költségvetés ne tegyen különbséget az önállóan illetve társulás keretében működő iskolák finanszírozási szabályai között.

3.Társulás

3.1.Az iskola fenntartására létrehozott társulás keretei között minden település rendelkezzék vétójoggal a saját területén működő tagintézmény vagy egyes évfolyamok megszüntetésének kérdésében.

3.2.A társulás nem egyesülés! Az egyes iskolák szakmai önállósága, a felelős helyi vezetés biztosítása érdekében a tagintézményeknek legyen önálló vezetője. Kinevezése a munkáltatói jog megosztásával, az érintett település képviselő testületének egyetértésével történjék. A társult intézmények pedagógiai programjának elfogadása körül is kapjon nagyobb szerepet a helyi önkormányzat, valamint a szülők közössége.

3.3.A társult intézmények pedagógusai vállalják, hogy szükség esetén a társulás több iskolájában is ellátják feladatukat. A szaktanár-ellátás megszervezése a társulások elsőrendű feladata: a diákok utaztatása helyett adott esetben a pedagógusok utaztatásáról gondoskodjanak (biztosítva annak költségfedezetét).

3.4.A kisiskolák számára biztos jövőt sok esetben csak a fenntartó települések együttműködése jelent. Ezért az itt javasolt elvek jegyében, a már megkötött társulási szerződéseket újra kell tárgyalni. A szerződések garantálják a társult községek tényleges egyenrangúságát a döntéshozatalban.

Budapest, 2008. február 26.

Barlai Róbertné (Független Pedagógus Fórum), Dobos Krisztina (Magyar Iskolaszék Egyesület), Kerpen Gábor (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete), Lányi András (Élőlánc Magyarországért), Pálinkó Gyuláné (Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Közművelődési Egyesülete), Szabó Gellért (Magyar Faluszövetség), Varga Attila (Körlánc Környezeti Nevelési Egyesület)