| Állásfoglalás a 2009. évi költségvetés tárgyalása kapcsán |
| 2008. október 03. péntek, 17:14 | |
 I. A történelem ritkán ad alkalmat arra, hogy ugyanazt a végzetes hibát egy nemzedék életében kétszer is elkövessék. Magyarországon ma a harminc évvel ezelőtti falurombolás megismétlődésének veszélye fenyeget azzal a különbséggel, hogy a városi ipar immár nem kínál megélhetést a leépülő falvakból elvándorló embereknek. A falusi infrastruktúra központosítás címén zajló felszámolásának eredménye a magyar települések mintegy negyedének elnéptelenedése lesz. Az országnak azonban falvakra, a falvaknak iskolára van szükségük. A hazai agrárium kedvező adottságai a közeljövőben felértékelődnek. Mi azt akarjuk, hogy ennek előnyeit képzett, vállalkozni képes, távlatos jövőt építő falusi népesség élvezze, ne a magyar termőföldet felvásárló bel- és külföldi spekulánsok. A legdrasztikusabb intézkedések az iskolahálózatot sújtják. A falvakra elviselhetetlen anyagi és adminisztratív nyomás nehezedik, hogy lemondjanak oktatási intézményeik önálló fenntartásáról, majd a kényszertársulások keretei között zárják be a tagintézményeket, és közoktatási feladataiknak felduzzasztott létszámú központi intézményekben tegyenek eleget. Az elmúlt három tanév során az önálló óvodák és általános iskolák száma az összevonások következtében 1165-tel csökkent, ezen felül 140 óvoda és 196 általános iskola kapujára végleg lakat került. A folyamatos forráshiánnyal küszködő községek nem tudnak ellenállni az anyagi nyomásnak. Jelenleg egy település, amely megszünteti 150 tanulóval működő iskoláját, különféle címeken évente kb. 36 millió forint támogatásban részesül... Takarékosságról tehát aligha beszélhetünk, annál inkább az adófizetők pénzének pocsékolásáról egy elhibázott politika szolgálatában. II. A településeket oktatási intézményeiktől megfosztó intézkedések meggyőződésünk szerint alkotmányellenesek. A szülők és helyi közösségek tiltakozását kiváltó iskolabezárások akadályozzák a családokat az alkotmányban megállapított tankötelezettség teljesítésében, illetve szélsőségesen egyenlőtlen helyzetet teremtenek a tanuláshoz való jog gyakorlásában. Egy önállóan működő községi iskola tanulója a költségvetésnek gyakran fele annyit sem „ér”, mint a társulás által fenntartott és központosított intézménybe járó társa. Az Alkotmány kimondja egyszersmind a helyi közösségek önrendelkezési jogát, és az önkormányzatoknak széles hatáskört biztosít. Álláspontunk szerint a kormány alkotmányos jogot sért, amikor a költségvetési gazdálkodás eszközeivel visszaélve megfosztja a helyhatóságokat a felelős, önálló döntéshozatal lehetőségétől. Ezért indítványozzuk az alapjogokat korlátozó rendelkezések megsemmisítését. Kérésünkkel az oktatási jogok biztosához és az emberi jogok országgyűlési biztosához fordulunk. III. Az iskola-összevonások állítólagos pedagógiai előnyeivel kapcsolatos várakozások nem teljesültek. Az elmúlt években megjelent kutatási eredmények, valamint a kezdeményezésünk nyomán országszerte rendezett tanácskozások tanulságai azt igazolják - hogy az iskola semmi mással nem pótolható közösségszervező, identitás-képző, kultúraközvetítő szerepet játszik a falvak életében, - hogy a kisebb települések iskoláiban folyó oktató-nevelő munka minősége nem marad el a nagyobbakétól, - hogy az otthon és az iskola közti távolság növekedése ellehetetleníti a családok és a pedagógusok közötti együttműködést, - hogy a kényszerű utazás nehezíti a tanulók kötelező tanórán túli idejének célszerű megszervezését, sok esetben veszélyezteti a felügyelet nélkül maradó gyermekeket, – hogy a nagyobb létszámú csoportokban, idegen környezetben tanuló gyermekek felzárkózási esélyei romlanak – különösen a hátrányos helyzetűeké, – hogy az intézmény-összevonások nem segítik a roma fiatalok integrációját, adott esetben kétségessé teszik, hogy egyáltalán eljutnak-e az óvodába vagy az iskolába, – hogy a kisebb lélekszámú települések iskoláiban esetleg jelentkező nagyobb fajlagos költségek az állam költségvetését csak szerény mértékben terhelik, – hogy az intézményhálózatnak kell alkalmazkodnia az ország településszerkezetéhez, és nem megfordítva. Ezek szerint az intézmények erőltetett összevonását, a kisebb településeket sújtó finanszírozási politikát semmilyen ésszerű érv nem támasztja alá. IV. Ezért az elmúlt években hozott rendelkezések sürgős módosítását, a kisiskolák működését biztosító feltételek helyreállítását kívánjuk, az alábbi elvek szerint: – a falvak szabadon, ne adminisztratív vagy gazdasági kényszer hatására döntsenek az iskola fenntartásáról, közoktatási feladataik ellátásának módjáról, – a társulásokban a szubszidiaritás elve érvényesüljön: állítsák helyre a társult intézmények részleges önállóságát, a társult települések közti egyenrangúságot, és ellenőrzési jogukat saját intézményeik felett, – a költségvetési eszközök újraelosztása minőségi és ne mennyiségi szempontok szerint folyjék. V. A finanszírozás rendjének módosítását az alábbiak szerint javasoljuk: 1. Számítások bizonyítják, hogy a teljesítmény- illetve csoportfinanszírozásra való áttérés, majd a kötelezően elvárt csoportlétszám felmenő rendszerben történő növelése mögött csupán az egy tanulóra eső támogatás folyamatos csökkentése rejlik. Az alapnormatíva, amely 2006-ban még a költségek 70%-át fedezte, idén már a 60%-ot sem éri el. Míg 2006/7-ben az egy tanulóra eső alapfinanszírozás 208.312 Ft volt, 2010/11-ben, amikor az új előírások már minden évfolyamon kötelezően érvényesülnek, ez az összeg 168.213 Ft lesz, ami névértéken is 20%-os csökkenést jelent. Azt kívánjuk, hogy a teljesítmény-mutatók szerinti alapfinanszírozás egy tanulóra jutó értéke 2009. január 1-től érje el reálértéken a 2006. évi szintet, és a továbbiakban is legalább reálértéken maradjon. 2. A társulási kiegészítő normatíva, valamint a szigorú létszámfeltételekhez kötött, és a jövőben csak az alsó tagozaton elérhető tagintézményi támogatás eltörlését javasoljuk, kizárólag az alábbiak teljesülése esetén. Az iskolák közös fenntartásának kölcsönös előnyei, s ne zsarolás ösztönözze a társulások létrehozását. 3. Az így megtakarított összeg terhére a magasabb fajlagos költségeket kompenzáló kistelepülési támogatást kapja meg egységesen minden 2000 fő alatti falu; azt ne kössék további feltételekhez, összegét pedig emeljék a jelenlegi kétszeresére. 4. A „bejáró” normatívát váltsa fel a közös feladatellátás célszerű megszervezését ösztönző normatíva, és a társult községek maguk dönthessék el, hogy ezt az iskola megtartására vagy a gyerekek utaztatására fordítják. 5. A fejlesztési pályázatokból ne zárják ki az önálló fenntartású, illetve a kisebb intézményeket. 6. A társult települések önállóan is részt vehessenek oktatási-nevelési témájú pályázatokon. 7. Az ÖNHIKI elnyerésének ne lehessen akadálya a helyi iskola önálló fenntartása. 8. A 7-8. osztályban az intézményi önállóság feltételeként előírt létszámkövetelményeket csökkentsék a felére. Ezennel felhívjuk az országgyűlési képviselőket, hogy a 2009. évi költségvetésről szóló törvényt csak az általunk sérelmezett, igazságtalan és célszerűtlen oktatásfinanszírozási rendelkezések módosításával fogadják el. * Az Élőlánc a kisiskolákért kezdeményezés az elmúlt év során az érintett települések, szakmai szervezetek összefogásával szervezett országos akciókkal hívta fel a figyelmet a kistelepülések iskoláit ellehetetlenítő kormányzati intézkedések következményeire. Tanácskozások sorozatát rendeztük, ezek tanulságait összegezték javaslataink, melyeket az év első felében ismételten eljuttattunk az oktatáspolitika felelős vezetőihez. A kapcsolatfelvétel nem hozott kézzel fogható eredményt. Az érdemi párbeszéd elutasítása, a kutatási eredmények iránti érdektelenség és a védhető szakmai érvek hiánya rossz fényt vet a kormányzatra. A magunk részéről továbbra is élni kívánunk minden politikai, jogi és szakmai eszközzel, hogy javulást érjünk el a kistelepülési iskolák helyzetében. Ezt az állásfoglalást a 2008 szeptember 19-én Budapesten, a Városmajori Gimnáziumban rendezett tanácskozás résztvevői – iskolafenntartók és pedagógusok – megvitatták és elfogadták. Az Élőlánc a kisiskolákért kezdeményezés nevében: Kerpen Gábor (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete), Lányi András (Élőlánc Magyarországért), Szabó Gellért (Magyar Faluszövetség) |
