| Szent István és a csörcsbászszisztem |
| 2008. február 13. szerda, 18:50 | |
Ez utóbbit már a bejelentés előtt elindították: a kor követelményeinek megfelelően a médiát is igénybe véve megkezdődött népünk oktatása, nevelése. Vannak ugyan kétségeim, hogy a cinikus, kioktató jellegű, kicsit a régi korok frontális didaktikai módszereit fölidéző Modern képmesék sorozat a pedagógia legfrissebb eszköztárára épít-e, de legalább elkezdődött a Nagy Országátalakító Vállalkozás (kicsit debilre hangolt) megmagyarázása. Néhány napja az Iskola a határon című fejezetben elmagyarázták, miért jó, ha a falusi iskolákat bezárják. A film kezdetén megtudjuk, melyek a falusi élet legfőbb specifikumai: karnyújtásnyira levő gombák, jó levegő. Aztán döbbenetbe eshetünk: nincs se hipermarket, se multiplexmozi. Mert nem éri meg. Akárcsak az iskolafenntartás. Mert az iskolafenntartás ott pocsékolás. A bizonyításhoz történelmi példa is járul (szó szerint): "Minden faluban nem lehet templom - ezt tudta már Szent István is, csak azóta elfelejtettük. Ő azt mondta, tíz falu állítson egy templomot. Így jöttek létre az első kistérségi társulások." Ennyi. Szánalmas. Aljas. Unintelligens. Hazug. Uramisten! A falusi élet annyi, hogy karnyújtásnyira vannak a gombák. Az iskola ugyanaz, mint a hipermarket vagy a multiplexmozi. Aki nem ért egyet az iskolabezárásokkal, az megfeledkezik Szent Istvánról. A mai átalakítók Szent István örökösei. Szent István nyilván az "egy"-re tette a hangsúlyt, nem az "állítson"-ra. Nyilván nem azt akarta, hogy a semmiből legyen valami, hanem hogy a tíz gazdaságtalan templomból kilencet szüntessenek meg - érvet adva az ezer évvel későbbieknek... Talán még az is megfordult a fejében, hogy a későbbi szkúlbászok ősképeként csörcsbászokat indítson Jobbágy Jánosék számára a kistérségi társulások felvirágoztatására (feltehetően Jobbágy Jánosék pénzén)... Uramisten! Azt olvastam valaha, hogy Őszödön a szenvedélyes igazságbeszéd szakított a hazugsággal. Néhány hete Kartal Zsuzsa cikkében (Hiszek benne, január 21.) meg azt, hogy "a miniszterelnök szakítani tudott az egyezményes hazugságokkal", meg azt is, hogy őt "az ország legnagyobb pártja választotta vezetőjének, és állt mögéje, hogy ne kiskorú alattvalókat vezessen, hanem a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében valósítsa meg terveit". Csak halkan kérdezem: segíti-e nagy vezetőnk igazságra irányuló szenvedélyes terveit a Modern képmesék propagandisztikus hazugságsorozata? Segít-e egy ilyen szintű filmsorozat abban, hogy a "hozzáértő, dolgozó nép" tényleg okos gyülekezetté váljon? De talán megnézhetnénk a film állításának lényegi részét. Biztos-e, hogy a lakóhelytől tizenöt kilométerre lévő "jól felszerelt" szkúlbászos iskola a legjobb megoldás? Biztos, hogy csak ez az egyetlen érvrendszer létezik? Ha nem, akkor a másik képviselői kapnak-e ugyanannyi pénzt, műsoridőt a közszolgálatinak hazudott televíziótól? Néhány hónapja például mozgalom indult a kisiskolák megmentéséért. Mert sokan úgy gondoljuk, hogy az iskola nem csak felszereltség. Nem csak digitális tudásanyag. Nem csak költségvetési tétel. Az iskola üzenet. Üzenet, hogy fontos vagy, akárhol élsz. Fontos vagy, akármenynyi a pénzed. Akármennyibe kerülsz. Akármelyik társadalmi csoporthoz tartozol. Fontos vagy, mert ugyanannyit érsz a tanyavilágban, mint az ötödik kerületben. Fontos vagy, mert csak akkor lesz jövő, ha te fontos vagy... Úgy gondoljuk, hogy a falu is fontos. Ahogy Ausztriában, Dániában is. Ha elzavarják a falusiakat, ahogy Dél-Amerikában is behajtották őket a nagyvárosok nyomornegyedeibe, akkor ebből sosem lesz igazi ország. A falusiakat meg kellene tisztelni azzal, hogy gyermekeiknek közel ugyanazt nyújtjuk (néha sokkal többet!), mint a nagyvárosi szülők gyermekeinek. A kisiskolák megmentéséért indított mozgalom Békés és Szolnok megyei rendezvényének egyik szervezője voltam. Hadd idézzek az egyik kisiskola tanulóinak beküldött fogalmazásaiból: "A gyerekek mind ismerik egymást, és nem csak az iskolában találkoznak". "Sokszor az órák is viccesen telnek el, de azért keményen tanulunk." "Vannak ünnepeink." "Sajnos kevesen vagyunk, most valahogy jobban összetart az iskola, és most nincsenek rossz gyerekek, akik szétrongáljanak valamit, és ez jó." "Nagyon jól érezzük itt magunkat." "Persze ez biztos így van egy olyan iskolában is, ahová több száz gyerek jár, de én ezt nem szeretném kipróbálni. Remélem, erre egy jó darabig még nem fog sor kerülni, és még sokáig járhatnak az irázi gyerekek ide, a jól megszokott helyre." Az Élőlánc, Gazsó Ferenc és Lezsák Sándor fémjelezte mozgalom sajtótájékoztatóján Lezsák Sándor Klebelsberg Kunót idézte: "Az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni oda." Tény, hogy nincsenek a mondatban korszerű szavak, hogy például digitalizáció, interaktivitás, kompetencia. Tény, hogy a mondat egy kis periferikus finnugor nyelvecskén van megfogalmazva. Tény, hogy ez a mondat nem valami lázas, átalakítós, modernizációs reformhevületből ered. De az is tény, hogy Klebelsberg Kunó (az utolsó magyar oktatáspolitikus) tud valamit. Tudja, hogy a gyereknek az otthonosságérzet legalább annyira fontos, mint a "jól felszereltség". Tudja, a gyereknek fontos, hogy mindig érezze az otthon közelségének biztonságát. Tudja, hogy az iskolai élet nagyon-nagyon fontos része az iskolaudvari foci, az esti táncpróba, sőt akár a Frídomfájtör fiftiszikszes kompetísön tréningje is, amely tevékenységekre a szkúlbászos szisztem nemigen ad lehetőséget... Örülnék, ha modern tanmeséink szerzői tájékozódnának. Felkeresnék mondjuk az Osztályfőnökök Országos Egyesülete honlapján folyó virtuális tanügyi kongresszust, elolvasnák például "Terepmunkás" írását: hiába van felszereltség, módszer, a gyerekek egyszerűen nem jönnek el... Talán a szomszéd településre busszal? Kellene némi érzék a hamisság kiszűrésére, a valóság felismerésére. Már csak az esélyteremtés, a munkahelyteremtés és az oktatásfejlesztés szép céljainak kedvéért is... Achs Károly középiskolai tanár, Mezőtúr |
Olvasom, hogy a most bejelentett új baloldali politika fő pillérei az esélyteremtés, a munkahelyteremtés és az oktatásfejlesztés. 
