A vasúti közlekedésben országszerte botrányos állapotok alakultak ki. A járatsűrűség csökkenése, a távolsági busz, illetve vasúti menetrendek összehangolásának elmulasztása (az átszállás szándékos akadályozása), a pályaudvarok állapotának leromlása, a kiegészítő szolgáltatások hiánya, a vasútpark elöregedése, a szerelvények romló műszaki állapota, a kényelmetlenség és a nem kielégítő higiénés viszonyok a Magyar Államvasutakat nagyrészt alkalmatlanná tették a kulturált utazási igények kielégítésére. A csökkenő utasforgalommal együtt csökkenő bevétel pedig újabb szolgáltatások megvonására, további leépítésekre adott és ad alkalmat.
Álszent dolog a vasúton a versenyképtelenséget számonkérni, amikor legnagyobb megrendelője – az állam – évtizedeken át nem fizet a teljesített szolgáltatásokért. Az elmúlt másfél évtizedben a fejlesztési eszközöket a közúthálózat bővítésére, elsősorban autópályák építésére koncentrálták. A vasúti közlekedés, illetve szállítás fajlagos társadalmi költségei a közútnál lényegesen alacsonyabbak, környezeti hatásuk minden tekintetben kedvezőbb. Ezért ezt a politikát elhibázottnak tartjuk, és sürgős módosítását követeljük.
A közeljövőben Magyarországon is megtörténik a pályavasút és a szolgáltatások szétválasztása, majd a vasúti szállítási piac fokozatos megnyitása az európai versenytársak előtt. Ezek a lépések egy pénzügyileg kivéreztetett, műszaki állományát, intézményi struktúráit tekintve szétzilált nemzeti vasúttársaságnak adják meg a kegyelemdöfést. Könnyen előállhat a hazai privatizációban nem előzmény nélküli végkifejlet: a piacképes részeket privatizálja az állam (ez történne a teherszállítással, a vasúttársaság egyes ingatlanaival), majd a közfinanszírozást igénylő közérdekű szolgáltatásokat a sorsukra hagyja. Ennek nem csak a környezeti hatásai lehetnek katasztrofálisak. A társadalom egy része nem engedheti meg magának, hogy vonat helyett autóba szálljon. Egyes kistelepüléseken már nem csak az odavezető szárnyvonalakat, de autóbuszvonalakat is megszüntetik. Ahhoz, hogy a MÁV helyt tudjon állni a vasúti szállítási piac európai versenyében és működése közérdeket szolgáljon, fel kell készíteni a következő változásokra. Be kell hozni az elmúlt másfél évtized mulasztásait.
A fentiek értelmében javasoljuk:
1. Biztosítsanak színvonalas közforgalmú közlekedést minden magyarországi településnek.
2. A keletkező környezeti költségek teljes körét fizettessék meg a felhasználókkal.
3. Szüntessék meg a közúti és a légi közlekedésnek nyújtott nyílt és rejtett támogatásokat, kedvezményeket.
4. A nemzetközi fő közlekedési útvonalak (TEN) fejlesztésére szánt európai forrásokat elsősorban a vasút minőségi fejlesztésére fordítsák, ne a hajózás állítólagos érdekeivel indokolt újabb megalomán vízlépcső-építési tervekre.
5. Az állam a vasúttal szemben felhalmozódott adósságait mielőbb törlessze, és teljesítse törvényben előírt kötelezettségét a személyszállítás veszteségeinek finanszírozására.
6. A vasúti hálózat fenntartásáért felelős állami költségvetési intézményt válaszzák külön a MÁV Rt-től.
7. Ösztönözzék a teherforgalom vasútra terelését megkönnyítő intermodális csomópontok, logisztikai feltételek kialakítását.
8. Segítsék elő a vasutasok szakmai képzésének és továbbképzésének megújítását a legjobb európai tapasztalatok felhasználásával, a közös európai feladatokra való felkészülés jegyében.
9. Teremtsék meg a vasúttársaságok és a többi tömegközlekedési vállalat közötti szoros együttműködés intézményes feltételeit, ha kell, törvényi szabályozását, közös, összehangolt menetrend kialakítását.
10. Sürgősen tegyék rendbe a pályaudvarokat és vasútállomásokat, végezzék el intermodális (átszállási) csomóponttá alakításukat.
11. A vasutat a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kapcsolják be a városi, elővárosi közlekedési rendszerek működésébe.
