Huth Gergely Lányi Andrással készített interjúja. A Magyar Hírlap március 26. pénteki számában jelent meg.

Miért érezte úgy, hogy meg kell szólalnia? 

1998 tavaszán is odaálltam a kamerák elé és azt mondtam, ne szavazzon a szoclib koalícióra, aki nem akar gátat Nagymarosnál. Ádáz ellenségeket szereztem ezzel magamnak, de így kellett tennem, ha hű akartam maradni ahhoz a szerephez, amit a Duna-mozgalomban elvállaltam. Ugyanilyen kötelességem most kijelenteni, hogy aki a környezetvédelemnek hiteles politikai képviseletet kíván Magyarországon, ne szavazzon az LMP-re.

Soha, kötelező olvasmány korában sem szentelt az ország ekkora figyelmet József Attila születésnapjának, mint az idén. Az érdeklődés, igaz, nem a költészet napjának szól, hanem az április 11-re kiírt országgyűlési választásoknak. A parlamentbe készülődő pártok azonban megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a nap szelleméhez méltók maradjanak. 

Ilyenkor január végén, amikor megnyílik az ég, és a felhőszakadás, amelyre majd tavasztól őszig hiába várunk, sártengerré változtatja falunk körül a pusztaságot, gyakran gondolok rátok hurrikánok tépázta otthonunkban. Mennyire más volt a világ a ti időtökben, akár csak negyven évvel ezelőtt! Amikor ivóvíz folyt a vezetékből – ez ma egy kissé hihetetlenül hangzik. Az én gyerekeim már a nevét sem ismerik azoknak a virágoknak és madaraknak, amelyek kedvenc tévéműsorunk szerint olyan szépségessé tették a tavaszi Magyarországot. Mi félve gondolunk a tavaszi árvizekre, a nyári aszályra, hőgutára, de nektek hálásak vagyunk, hogy idejében falura költöztetek, mert itt azért sok minden megterem, nem lehet azt mondani, hogy szűkölködnénk. Aki szorgalmas, munkát is talál a földeken, főleg ha németül, hollandul jól beszél.

A Tetőtéri esték vendégeként Tihanyban ifj. Zlinszky János, a környezetvédelmi ombudsmani hivatal tudományos és stratégiai főosztályvezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára tartott előadást Felelősségünk a teremtett világért címmel a bencés apátságban.

Húsz évvel ezelőtt országunkban a kommunista uralom a végét járta, és a változásért mindent megtettünk. Az elmúlt húsz év alatt közülünk sokan olyan sikereket és olyan életszínvonalat értek el hivatásukban képességeikkel, szorgalmukkal és intelligenciájukkal, amelyről a kommunista éra alatt nem is álmodtak.

"Azért lettünk zöldek, mert nem volt más választásunk. Feléltük a jövőnket, elfogyott. A korlátlan növekedés illúziójáért cserébe feláldoztuk a természet és a kultúra világának gazdag változatosságát: ettől persze nem a hatalmunk nőtt, hanem a kiszolgáltatottságunk. Az ipari szenny mint a vízözön borítja el a földet, többé nincs hová menekülnünk a katasztrófa elől, önmagunk elől. Amit a természettel művelünk, ezen túl nem technológiai, hanem erkölcsi kérdés."

Stúdiónk vendége Lányi András.

Beszélgető társak: Puzsér Róbert, Gödri Bulcsú, Magyar Dávid

"Annak a gazdag változatosságnak, amiért most szép élni, annak egy töredéke jut az unokáinknak, és ettől kisül a szemem."

Hallgasd meg! - KATT IDE