Igenis igen!

1989. október 23. óta Magyarország államformája: köztársaság. Azóta demokratikus jogállamban élünk. A demokrácia nem a hatalomtól származtatott kegy vagy ajándék, hanem a társadalom tagjai által megküzdött és kivívott eredmény. Érték, amelyből szabadság fakad.

A demokrácia nem kegy, hanem jog. Mindnyájunk joga, hogy közös akaratunkat közvetlenül is megfogalmazzuk, és így kötelezzük a rólunk, nélkülünk döntő politikai hatalmat arra, hogy a nép, a nemzet akaratát hajtsa végre.

A demokrácia nem kegy, hanem kötelesség. Kötelességünk élni vele, mert enélkül ismét kiskorú, szolganép leszünk, amely megalázva és kiszolgáltatottan kénytelen tűrni, hogy a feje fölött, mások határozzák meg számára a szerintük egyedül üdvös megoldást.

Ritkán adódik demokratikusan és alkotmányosan teljesen tiszta helyzet arra, hogy ünnepként élhessük meg a lehetőséget, hogy szabadon, lelkiismeretünk és saját érdekeink szerint dönthessünk sorsunk egyes kérdéseiről. A március 9-edikei népszavazással ilyen lehetőség nyílik meg számunkra.

Alkotmányunk nem csupán számunkra, állampolgárok számára határoz meg kötelességeket, hanem az állam, a hatalom számára is. Az államnak alkotmányos kötelessége, hogy garantálja számunkra a jogot az élethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Nekünk pedig kötelességünk, hogy a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség alapján teherbíró képességünk függvényében támogassuk ennek megvalósítását adók, illetékek, vámok, díjak, járulékok formájában. Mi meg is tesszük, méghozzá nem is kis összegben.

Az állam a közterhekből származó bevételeket a közfeladatai ellátásra köteles fordítani. Például kórházak fenntartására és fejlesztésére; az orvosok, ápolók európai szintű bérének biztosítására, egyetemek működtetésére, a jövő nemzedékét szolgáló értelmiség oktatására. Munkahelyteremtésre, hogy a végzős diplomások saját hazájukat és annak állampolgárait szolgálják megszerzett tudásukkal. Az államháztartás reformja nem a nemzet jövőjét biztosító szociális és oktatási szektorok elszegényítésével és „üzleti alapra” helyezésével kezdődik. A reform nem azzal kezdődik, hogy az alacsonyabb jövedelműeket büntetjük újabb díjak kivetésével, hanem például azzal, hogy lemondunk az értelmetlen, pazarló, környezetszennyező, korrupt nagyberuházásokról.

Akarunk-e egy olyan országot, ahol az állam nem ellenünk, hanem értünk működik? Akarunk-e egy olyan országot, ahol a politikai hatalom a mi akaratunkból és a mi pénzünkből valóban minket képvisel?

Ha ilyen országot akarunk, akkor menjünk el és szavazzunk három „igennel” március 9-én! Ha ilyen világot akarunk, akkor ünnepeljünk együtt március 9-én!

Március 9-e nem pártpolitikai csatáról szól, hanem közös jövőnkről. A szolidaritás nem azonos a szocializmussal. Elutasítjuk az életünkbe visszalopódzó diktatúrát és igent mondunk a szolidaritásra, mely Magyarország számára az egyedüli kiutat jelentheti. Együtt kell megerősítenünk: demokráciában élünk, nem félünk, van önbecsülésünk, amelyet a politikai hatalomnak is tisztelnie kell.

2008. március 6.