| Boldog Új Országot! |
| 2009. január 04. vasárnap, 18:20 | |
  A régi elveszett.Magyarországon a politikai élet megszűnőben. Nincsenek népmozgalmak, nincsenek társadalmi csoporttörekvések, amelyek céljaik képviseletében részt követelnének a közhatalomból. Magánérdekek vannak és tömeghisztériák. A meggyőződések nyilvános vitáját a kölcsönös gyalázkodás és rágalmazás váltotta fel. A nyilvánosság csatornáit kisajátította a két agyaglábú kolosszus: a "bal" és a "jobb". A régi Magyarországot az időközönként nevet és világnézetet váltó szocialista párt kormányozza rövid megszakításokkal hatvan esztendeje. Szociáldemokraták, amennyiben a szocializmusból a demokráciába átmentett hatalmukat őrzik: a törvénykerülő kormányzást a piackerülő kapitalizmus kiépítésére használják. Parlamenti ellenzékük, a FIDESZ egymaga óhajtja képviselni a posztszocialista rablógazdálkodás sokféle ellenzőjét és kárvallottját, az egymással összebékíthetetlen irányzatok azonban kioltják egymást. A parlamenti kisebbség - a többségnél sokkal inkább - csak világos, pozitív mondanivalóval arathat sikert. Az ország csődbe jutott. Behódolásunk a szabadkereskedelmi világrendnek valamennyi szomszédunknál nagyobb anyagi és erkölcsi veszteséggel járt. Sehol ennyi munkanélküli, magányos, beteg, depressziós embert nem találunk. Sehonnan nem áramlik külföldre ennyi jövedelem; a hatalom kedvezményezettjei és vazallusai Európában sehol nem tartják így a markukban a magángazdaságot és a közintézményeket. "Nagyobb igaza sosem volt népnek, hitványabb Nérók még sehol sem éltek" írta a költő majd száz esztendeje, s mi mostaniak irigykedve gondolunk vissza Ady Endre korára. A félelem, a félelem szülte gyűlölet nem teremt közösséget. Az új többséget nem lehet sem összetrombitálni, se kedvezményekkel toborozni. Annak úgy kell kisarjadnia roncshazánk réseiben, hogy az omladékot észrevétlen benője. Lassú honfoglalás lesz, a civilizációnk globális ámokfutásába belerokkant központoktól a legtávolabb, a végeken kezdődik majd. Tegnap még más világ volt, s mi, tegnapelőtti emberek elhittük, mert nagyon akartuk hinni, hogy az ellenállás szelleme fölkelthető, hogy a silány, elképesztően rossz minőségű gaztettek sokasága, mint a hánytató, mozgásba hozza a nemzet életösztönét. Az Élőlánc Magyarországért ökopárt ebben a reményben alakult. Azóta tapasztalhattuk, hogy a hozzánk hasonlóképpen gondolkodók mindenütt kisebbségben vannak. Csalódott, elkeseredett embert Magyarországon milliószámra találtunk, de olyat, aki közeli változást remélne, alig. Aki bízna a közös fellépés értelmében, még kevesebb akad. Az új Magyarország egyelőre ki se látszik a régi alól. Ha nincs összefogás, nincs lánc. Meglehet, nagyobb a távolság a hatalmasok és a kisemmizettek között, a tömegmédia és az egyes ember között, a hazugság és a valóság között, semhogy áthidalható volna parlamentáris eszközökkel. Az ökopárt sajátos vonása, hogy a hatalomért való versengés csak az egyik, nem is a legfontosabb eszköz céljai szolgálatában. Fontolóra kell vennünk, kockáztassuk-e a nehezen kiérdemelt bizalmat, csekélyke befolyásunkat a közvéleményre cédula- és szavazatvadászattal, a politikai marketing lenézett módszereivel? De okozhatunk-e csalódást azoknak, akik számítanak ránk? Akiknek a hangja nemhogy Brüsszelig, de még a budapesti Kossuth térig se hallatszik el? A szellemi mozgalom él és érezteti hatását. A politikai vállalkozás jövőjéről most kell döntenünk. Ezért, eleget téve a Magyar Faluszövetség meghívásának, tanácskozásra hívjuk barátainkat és a velünk rokonszenvezőket. Január 17-én, szombaton 10-kor Kecskeméten, a Piarista Gimnázium dísztermében találkozunk. (Piaristák tere 5.) Kérlek, tiszteld meg jelenléteddel összejövetelünket, s ha ezt nem teheted, írásban oszd meg velünk gondolataidat! Az Élőlánc Magyarországért elnöksége nevében, Lányi András 2009. január 1. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. Élőlánc Magyarországért, 2422 Mezőfalva, Petőfi u. 4. |
