Tizennyolc éve, 1992 októberében terelték el a szlovák vízépítők a Dunát a dunacsúnyi gáttal a bősi csatornába. Azóta a víz 20 százalékát engedik a mederbe, és 80 százalékot vezetnek - 25 méteres magasságba duzzasztva - a bősi turbinákra.

Előzmény: A civil zöld szervezetek aktív résztvevők szeretnének lenni a vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT) véglegesítési folyamatában. Ennek érdekében az elmúlt fél évben már javaslat-írásban és konferencia-résztvevőként nagy munkát végeztünk. A fő cél a tervezők szemléletének környezettudatos irányba terelése volt, az EU a víz-keretirányelvének megvalósíthatósága érdekében. Másik feladatunknak azt tekintettük, hogy az állampolgárok számára áttekinthető és érthető anyag készüljön, mert ezt a tervet szánják az elkövetkezendő évek több száz milliárdos vízügyi beruházásainak alapjául.

Magyarország és Szlovákia még 2008 augusztusában állapodott meg közös stratégiai környezeti vizsgálat végzéséről a Bős-nagymarosi jogvita tárgyalásainak keretében.

A tervek véleményezési folyamata júliusban kezdődött, azonban anélkül, hogy a tervek tervezetei elkészültek volna. A társadalmi részvétel céljából szervezett fórumok résztvevői pusztán csak rövid, népszerűsítő összefoglalókat (ún. konzultációs anyagokat) és előkészítő anyagokat ismerhettek meg. A civil zöldek júliusban nyilatkozatot tettek közzé a tervezési folyamatban észlelt hiányosságokról és zavarokról, melyben 4 pontban összefoglalták javaslataikat is. A nyilatkozatot a VKKI ígéretében bízva tettük meg, mely szerint augusztus közepén nyilvánosságra hozzák a terveket.

- De jó, hogy lassan megyek! - mondja a csiga.
- Miért? - kérdezik tőle.
- Mert rossz irányba.

Kár. Azért mégiscsak kár. Ez jut az ember eszébe a "lesz hol levezetni" lefolyókampány láttán. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztői a Tisza-menti Alföldet, a hazámat lefolyónak nézik.