[Adományok]

[Rendezvények]

[Miért?]

[Letöltések]

[Híradások]

[Kapcsolat]

[Kezdõlap]


Miért is indították ezt az akciót?
Kisiskolák - nagy kérdések

Az alábbiakban kérdés-felelet formájában foglaljuk össze, hogy miért van szükség a civil társadalom összefogására a kisiskolák megmentéséért.

  • Az iskolás korú gyerekek számának sajnálatos fogyatkozása nem elégséges ok az iskolák egy részének bezárására?
    •

  • A létszám-csökkenés kisebb tanulócsoportokat eredményez, ami kedvez az oktató-nevelõ munkának, különösen a tehetséggondozás illetve a felzárkóztató és egyéb speciális programok terén. Ilyenekre éppen a falvakban mutatkozik a legnagyobb szükség.
    •

  • Valóban, a felmérések szerint a falusi kisiskolák teljesítménye a leggyengébb. Az iskolák összevonásától a teljesítmények javulását várják.
    •

  • Falun több olyan gyerek él, akinek szociális vagy egyéb okokból a beilleszkedés az iskola életébe gondot okoz. Ha ezeknek ráadásul távoli településekre kell naponta ingázniuk, hogy tanulhassanak, ettõl bármit, de tanulmányi eredményeik javulását nem várhatjuk.
    •

  • Csakhogy a nagylétszámú, központosított intézmények felszereltsége lényegesen jobb lesz, mint a kisiskoláké.
    •

  • Az iskolában a legfontosabb "felszerelés" a tanár. Az intenzív - a tanóra keretein túl is mûködõ - tanár-diák kapcsolatot semmi nem pótolhatja, különösen az általános iskolában. A képzett, tisztességesen megfizetett, munkáját szeretõ tanár sokkal, de sokkal fontosabb, mint az egy fõre esõ számítógépek száma vagy bármi egyéb.
    •

  • Magyarországon azonban nemzetközi összehasonlításban túl magas a tanár/diák arány. Azaz rossz hatásfokkal mûködik a rendszer, és ezt a pazarlást nem engedhetjük meg magunknak.
    •

  • A tanár/diák arány a nagyvárosokban magas, nem falun! Az összehasonlítások egyébként félrevezetnek. A bezzeg-országokban ugyanis a tantestület munkáját egy sor fõállású specialista, programszervezõ, adminisztrátor stb. segíti, így a látszólag magasabb óraszám vagy csoportlétszám dacára a pedagógusok kevésbé túlterheltek, mint minálunk.
    •

  • Igen, de ezek lényegesen gazdagabb országok...
    •

  • ...amelyek felemelkedését nem utolsósorban az szolgálta, hogy amikor nehéz helyzetbe kerültek, nem kevesebbet, de többet áldoztak oktatásra. Így jártak el a távol-keleti "kis tigrisek", ez történt Magyarországon is a húszas években, a világháborús összeomlás után, amikor 5000 tanterem (és több egyetem) épült.
    •

  • A mostani kormány is jelentõs fejlesztéseket helyezett kilátásba.

  • A bezárt iskolákon nincs mit fejleszteni. A digitális iskolatáblák és más informatikai beruházások kedvezõ hatása nem bizonyított.

  • A kormány egyetlen iskolát se zárat be. Az önkormányzatok döntöttek így.
    •

  • Miután az egy tanulóra esõ normatív támogatás összegét, különösen az elsõ és az ötödik osztályban drasztikusan csökkentették. Az egyébként is mélységesen alulfinanszírozott önkormányzatok pedig képtelenek kigazdálkodni a hiányzó összeget.
    •

  • Honnan tudja, hogy csökkent a normatíva? Állítólag csak áttértek a fejenkénti támogatásról a csoportfinanszírozásra.
    •

  • A támogatás viszont a csoportok létszámától függ, innen kezdve a fejkvóta kiszámítása számtanpélda, amit az érintett számtantanárok el is végeztek. De egyes kiegészítõ normatívákat is visszanyestek.
    •

  • Az iskola-társulások mindenesetre a szûkös források hatékonyabb kihasználását teszik lehetõvé.

  • Kérdés, miben mérjük a hatékonyságot. A fajlagos költségek valamelyest csökkennek, bár a diákok naponkénti utaztatása sincs ingyen. Amit a szélnek eresztett tanárok bérén spórolunk, engedje meg, hogy ne ünnepeljem "eredményként". Az egész napjukat közlekedéssel, idegen környezetben töltõ nebulók tudása, a megtizedelt tantesület munkájának eredményessége ettõl még nem javul. És végzetes következményekkel jár az iskolátlanítás a falvak életére. Az iskolához közös érdekek, közös események fûzõdnek, az iskolát tehát nem bezárni kellene, amikor kevés a gyerek, hanem megtenni a falu közösségi és kulturális életének központjává. Egy sor feladatot és szolgáltatást említhetnék, amely az iskolában otthonra találhat, javítva az épület kihasználtságát.
    •

  • Ellenzik tehát az iskola-társulások létrejöttét?
    •

  • Egyáltalán nem, ha a résztvevõk önkéntes elhatározásán alapul, és nem az anyagi kényszer és az adminisztratív nyomás eredményeként jön létre. A társulás kiváló alkalom a tanárok munkájának ésszerûbb megszervezésére: minden településre jutna szaktanár, a tanárnak kellõ számú tanóra, ha több településen láthatják el feladatukat. Magyarán: a tanárok utazzanak a falvak között, ne a diákok. Ez olcsóbb, emberségesebb, hasznosabb.
    •

  • Akkor miért nem ez történik a legtöbb helyen?
    •

  • Azért, mert a cél a tanárok elbocsátása, azaz a takarékosság a tanári fizetésekkel. Ehhez mégiscsak az a célravezetõ, hogy ha egyetlen nagy iskolában rengeteg gyereket aránylag kevés oktató okít.
    •

  • Vajon adományok gyûjtésével kipótolható az a több-tízmiliárd forint, amit a kormányzat kivon a rendszerbõl?
    •

  • Nem. Kezdeményezésünk célja a helyi társadalom önvédelmi reflexeinek mozgósítása. Mi csak kiegészítést tudunk nyújtani azokhoz a forrásokhoz, amelyeket az élni és túlélni akaró települések, szülõi közösségek, LEADER Szövetségek, kistérségek erre a célra áldoznak. A pályázatok ezekrõl az áldozatokról szólnak majd. Tanácskozásokat szervezünk országszerte, ahol az érintettek kicserélhetik tapasztalataikat az iskola megmentését szolgáló különféle elképzelésekrõl és gyakorlati megoldásokról. Ösztönözni és bátorítani szeretnénk õket, hogy ne törõdjenek bele az iskola elvesztésébe, ami a falu pusztulásával jár belátható idõn belül. A falunak iskolára, az országnak falvakra van szüksége. Ha a kisiskolák fennmaradását követelõ mozgalom kiszélesedik, ez a döntéshozókat is meggyõzheti arról, hogy felül kell vizsgálniuk vidék- és iskolapolitikájukat.
    •

Lányi András

Miért is indították ezt az akciót?
Érveink - egy kicsit bõvebben

2007 szeptemberétõl a közoktatás állami finanszírozási rendszere megváltozott. Jóllehet az egyes dokumentumokban csoportfinanszírozásról beszélnek, néhány egyszerû matematikai mûvelettel az új normatívák is fejkvótára vezethetõk vissza. Ezek a fejkvóták az egyes évfolyamokban nominálisan is jelentõsen csökkentek, például az 1 és 2. évfolyamon a 204.000 Ft/fõ éves finanszírozást 146.000 illetve 173.000 Ft/fõ váltotta fel, ami az 1. évfolyamon 28%-os nominál csökkenést jelent (és akkor az inflációt még nem is számoltuk)!

Ezzel ezek az évfolyamok állami normatívából még átlaglétszám mellett is fenntarthatatlanokká váltak. Ugyanakkor az a veszély is fenyeget, hogy 2008-ban nemcsak a fejkvóták csökkennek, de a kiegészítõ normatívák egy része is.

Mi indokolhatja ezeket a drasztikus elvonásokat? A gyereklétszám csökkenése? Ez érvként sokszor elhangzik, de nyilvánvalóan nem igaz, hiszen itt az egy gyermekre esõ támogatásról van szó, ami csökkenõ gyereklétszám és azonos ráfordítás mellett éppen növekvõ fejkvótát eredményezne.

Mi hát az igazi ok? Kevesebbszer halljuk, de valójában az oktatásra fordított állami kiadások csökkentése az egyik fõ cél, az állam így von ki forrásokat a közoktatásból, vagyis az államháztartás hiányán próbál ezzel az eszközzel segíteni a költségvetés.

A másik fõ ok túlmutat ezen: a normatíva valójában azért is csökken, hogy ezzel gazdaságilag ellehetetlenüljenek a kistelepülési kisiskolák, így kényszeríti a kormányzat a fenntartókat, hogy társulásokat, iskola-összevonásokat, esetleg iskolabezárásokat hajtsanak végre.

Miért szeretne a kormányzat nagyobb iskolákat, miért törekszik a kicsik megszüntetésére?

Egyrészt azért, mert a nagy iskolát könnyebb finanszírozni és hatékonyabban lehet mûködtetni � legalábbis ami a ráfordításokat illeti bizonyosan. A tanulók és szüleik érdekei, az oktató-nevelõ munka eredményessége ebbõl a szempontból sajnos keveset számítanak.

A másik ok egyfajta modernizációs megfontolás. Bizonyos mérések eredménye szerint a kistelepülési kisiskolák diákjai gyengébbek, mint városi iskolába járó társaik, amibõl a döntéshozók azt a leegyszerûsítõ következtetést vonják le, hogy az esélyegyenlõség érdekében a kistelepülési iskolákat meg kell szüntetni. (Sõt, vannak olyan elképzelések is, hogy magukat a kistelepüléseket sem érdemes fenntartani.)

Elõször is: vannak más mérések is, amelyek szerint az említett teljesítménykülönbség korántsem egyértelmû. Ráadásul a kistelepülések tanulóinak szociokulturális háttere, a kistelepüléseken nagyobb arányban elõforduló hátrányos helyzet negatívan befolyásolja a mérési eredményeket. Vagyis attól, hogy ezek a gyerekek reggel és este utaznak még egy-két órát, a teljesítményük aligha fog megjavulni.

A döntéshozók elõtt mintaként nagy, komprehenzív iskolák képe lebeg, afféle tudás és kompetenciagyáraké, ahol az esélyegyenlõség legfontosabb generálója az oktatási nagyüzem.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskola mérete önmagában nem határozza meg az ott folyó oktató-nevelõ munka eredményességét. Vagyis osztatlan négyévfolyamos iskolában is lehet eredményesen tanítani, ha megfelelõ szakember megfelelõ módszerekkel végzi ezt a munkát.

A normatívák csökkentésének már idén megmutatkoznak elsõ eredményei: kb. száz iskolára került lakat, további 600-800 iskolát vontak össze a fenntartók. De ez csak a kezdet. A normatívák szeptemberi csökkenése majd 2008-ban fejti ki igazi hatását, amit fokoz, hogy 2008 szeptemberétõl újabb csökkentés várható. Félõ, hogy az összevonások csak az iskolabezárás elsõ lépését jelentik, hiszen a nem megfelelõ létszámot nagyon súlyos elvonással bünteti a rendszer. Így - amennyiben a finanszírozás logikája nem változik - néhány éven belül több száz tagiskola megszûnésére is számítani lehet.

Mi, az összefogás meghirdetõi tudjuk, hogy egy település életképességének egyik meghatározó feltétele, hogy van-e ott iskola? Az iskola megszûnése a település pusztulásának egyik fontos elõjele és oka. Amikor egy fiatal házaspár dönt a letelepedésrõl, hogy hol építsenek házat, a legelsõ szempont az iskola léte, és még a munkahely is csak ezután következik.

Meggyõzõdésünk, hogy 7-8 éves gyerekek napi több órás utaztatása nemcsak kényelmetlen, hanem hátrányosan befolyásolja a tanulói teljesítményeket is. Meggyõzõdésünk, hogy a kistelepülésen is lehet jó színvonalon nevelni és oktatni, sõt a kisebb létszám éppen a felzárkóztatásra adna nagyobb esélyt.

Összefogásunk azért jött létre, hogy segítsük minél több kistelepülési iskola fennmaradását. Ennek érdekében az alábbi akciókat indítjuk el:

  1. Országos gyûjtést indítunk a kistelepülési iskolák megsegítésére, ennek keretében minél több helyen szeretnénk megtartani a kisiskolák karácsonyát, jótékonysági rendezvényeket. Az összegyûlt pénzt elõször 2008 tavaszán osztja szét a kuratórium azok között a kistelepülési iskolák között, amelyek pályázatot nyújtanak be annak érdekében, hogy így biztosíthassák mûködésüket a 2008/09-es tanévben. A pályázati kiírást 2008 februárjában készítjük el a kistelepülési önkormányzatok és iskolák véleményének és javaslatainak figyelembevételével.
    2.

  2. A nyilvánosság fórumait felhasználva több csatornán keresztül igyekszünk befolyást gyakorolni a közvéleményre és a döntéshozókra annak érdekében, hogy a közoktatás finanszírozási rendszere a jövõben ne büntesse, hanem támogassa a kistelepülési iskolákat.
    3.

  3. Helyi tanácskozásokat szervezünk azzal a céllal, hogy a kistelepülési önkormányzatok és kisiskolák kialakíthassák a megfelelõ stratégiát az iskola megtartása érdekében. Kutatni fogjuk a kisiskolák helyzetében bekövetkezett változások hatását, pozitív példaként bemutatjuk a fennmaradást szolgáló, sikeres helyi kezdeményezéseket.
    4.

Gyûjtésünk nyilvánvalóan nem segíthet valamennyi kisiskola gondján, de ha csak néhány iskola mûködését támogatni tudjuk, ha elõször csak néhány iskolát mentünk meg a bezárástól, már az is eredmény. Ugyanakkor bízunk abban, hogy ezek a támogatások és egyéb akcióink olyan szemléletváltozáshoz vezetnek, amelynek eredményét egy-két éven belül valamennyi kistelepülési iskola érezheti.

További háttéranyagok itt olvashatók.

[Lap tetejére]

[Kezdõlap]